Világtörténet

Füstszagú kis kocsma, minden istenségek háta mögött, valahol a tudat, a nemlét, és a képzelet találkozásánál. A falakon kívül a tudás formálja a világot, de ha megállsz a szúette ajtónál, egy másik dimenzióban találhatod magad, ott, ahová nem ér el a kinti világ zaja, csak az elmék susogása hallatszik. Az ajtó mellett egy rejtélyes alak ül a fal tövében, egyszerre létező és képzeletbeli. Csuklya fedi a fejét, testét bő, viseltes, de tiszta köpeny takarja, ám amikor felpillant, arcát egyáltalán nem látni. Ha nagyon megerőlteted a szemeidet, vagy közelebb hajolsz, akkor megpillanthatsz valamit: a saját tükörképedet, egy másik énedet. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a grimasz, ugyanaz a szempár, mégis, a fényük más. A hang sem változik, ami hozzád szól, és egy történetet kezd mesélni, megelőzve, hogy beléphess a mellette álló ajtón:

,,Él Yathran három titokzatos hatalmú lény. 

Három különböző dimenzió szülöttei; három különböző időben és térben létező Yathrából érkeztek egy-egy portálon át, hogy megteremtsék az egyensúlyt egy új világban, amelynek központja Neoyathra. Világaik pusztulófélben vannak, vagy éppen affelé haladnak, más utat járva ugyan, de mind egy vég felé, ami maga  a megsemmisülés. Egyetlen egy dolog közös a három dimenzióban, mégpedig hogy mind elzárkózik a többitől, azoknak technikáitól és tudományától. Kevesen vannak csupán, akik felismerik, hogy erőssé csak akkor válhatunk, hogyha elfogadjuk a különbözőségeinket, és összefogunk, hogy gyengeségeinkből erőt kovácsoljunk, és egymást felemelve haladhassunk a fejlődés felé.

A három haladó szellemű lénynek köszönhetően Neoyathra egy új, reményteli jövő elé néz, ám nem elég csupán, ha ők megtartják az egyensúlyt, maguknak megtartva annak előnyeit. Portálokat nyitogatva kezdték el benépesíteni az új világot mindenféle fajjal. Elsőnek a növényekkel, állatokkal, bestiákkal kezdték, amelyek igen sokszínű arculatot teremtettek a planétának. Az egyensúly azonban veszélybe került, amikor pár magasabb rendű bestia is a bolygóra került. Ezeknek ugyan értelmük csekélyebb volt, erejük viszont annál nagyobb, amit természetes ellenségek híján még a három Forráslénynek is fejtörést okozott, hiszen nem akarták az újonnan megidézetteket elpusztítani. Sikerült lepecsételniük a bestiákat, viszont egy valamiben meg kellett egyezniük, mégpedig hogy törvényeket kell hozni. Paktumokat írtak, amik biztosították a világ biztonságát, és a továbbiakban nem hoztak át a portálokon olyanokat, akik vagy amik kifejlett erővel rendelkeztek. Helyettük csak Lélekcseppeket idéztek, amelyek Yathra Magjából nyertek alakot. A Mag az egyetlen lény a planétán, amely magában hordja Gal’Zra, Nyssa, és Scythri létesszenciáját, a mágiát, a mechanikai technológiát, és a természetet is. A Mag, Eiyorom egy vöröslevelű fa, amelynek faját, eredetét senki sem tudta megfejteni. A Lélekcsepp és Eiyorom magjának egyesüléséből születik meg az új lény, amelynek fejlődését a Forráslények figyelemmel kísérik. Útját egyengetik, ha kell fenyítik, de mindenek előtt segítik.

Itt kezdődik mindenki története, amit itt nem a sors, hanem maguk a lények írnak. Hogy ki mivé fejlődik, mi lesz belőlük, hősök, űrkalózok, feltalálók, kalandorok, zsiványok vagy épp úrinépek, csakis rajtuk múlik.”

Hasonmásod hangja lassan egybemosódik a gondolataiddal, és maga az alak is szertefoszlik, nem marad más előtted, mint ez a kis kocsma, aminek falai közül mindig más zajok szűrődnek ki. Lépj be! Ez nem a pokol kapuja, ne add fel a reményeidet! A nyikorgó ajtó mögött egy teljesen új világ vár rád!